Elfeledett magyar énekesek – Zádor Dezső, a Tanácsköztársaság operaigazgatója

2017.03.21. 09:08 caruso_

zador01.jpgKülönös, hogy míg az 1919-es „dicsőséges 133 nap” a gyökeresen megváltoztatta a 20. századi magyar történelmet, addig a politikai változásokra mindig érzékeny Operaház történetében szinte semmilyen mélyreható változás nem történt. Mindez nagyban köszönhető a Németországból hazatért kiváló baritonnak, Zádor Dezsőnek, akikről érdemei ellenére igen kevés emlék maradt fenn itthon.

 


zador05.JPGZádor Dezső a Zeneakadémia adatai szerint 1873. március 8-án született (egyes lexikonok furcsa módon 1870-et írnak) a Nagyszombat melletti Felsőkorompán (ma Horná Krupá), egy alig 500 lakosú tót községben. A lakosság 4/5-e katolikus volt ebben az időben – Zádorék a kisebbséghez tartoztak… Az ifjú Dezső először valószínűleg tanítóként működött, a Zeneakadémiára meglehetősen későn, 1896-ban iratkozott be, mesterei a neve ellenére német származású Adele Passy-Cornet és Pauli Richárd voltak, majd Bécsben tökéletesítette tudását. Első színházi szerződése Csernyivcihoz (ma Ukrajna, akkoriban Czernowitz néven a Monarchia Bukovina tartományának része) kötötte, ahol a Figaro házassága Grófjaként debütált, majd 1898 és 1901 között az elberfeldi (ma Wuppertal része) Városi Színház tagja lett. Pályája jelentős állomásaként az Angelo Neumann által vezetett híres Prágai Német Színház szerződtette, melynek 1906-ig maradt tagja. Itt készítette első lemezfelvételeit, már 1903-ban, hogy aztán pályájának következő állomásán, Berlinben Valentinként 1908-ban részt vehessen a Faust világelső 2.5 órányi anyagot tartalmazó stúdió-felvételén. A szerencsére szép számú ránk maradt lemez alapján megállapítható, hogy noha a voce nem volt sem fényes, sem jellegzetes, ám deklamációja példaértékű. Zádor 1911-ig maradt a Komische Oper tagja, ahol olyan fontos német bemutatókon énekelt főszerepet, mind Delius: Falusi Rómeó és Júlia (A fekete hegedűs), Charpentier: Louise (Apa), Leoncavallo: Zaza (címszerep). Közben Zürichben, Hágában, Münchenben, Drezdában és Londonban is vendégszerepelt, elsősorban Wagner-szerepekben, melyek közül is kiemelkedett a Ring Alberichje. Berlinből Drezdába szerződött, ahol 1916-ig állt az Udvari Opera alkalmazásában. Itt a legfontosabb szerepe Klingsor lehetett, melyet ő énekelt először a szász fővárosban. Ezután az alapos német lexikonok is néhány évre szem elől tévesztik.

zador02.jpgZádor Budapesten 1903 májusában mutatkozott be, Rigoletto, A trubadúr, illetve a Parasztbecsület – Bajazzók bariton főszerepeiben. A magyar sajtó megemlíti, hogy a Pesten végzett fiatal művész most Prágában tag, nemrég Bécsben énekelt (januárban, egyetlen Rigolettót) és a müncheni Prinzregentheaterbe készül átszerződni. Fontosnak tartják megírni, hogy az évadvégi vendégszereplés az igazgatóság részéről nem jár szerződési szándékkal, hiszen az Operaház éppen két olyan kiváló baritonnal – Takáts Mihállyal és Beck Vilmossal – büszkélkedhet, akiket minden dalszínház méltán megirigyelhet. Az előadás utáni kritikák viszonylag egységesek. Zádort intelligens művésznek tartják, aki jó színpadi előadó, hangja érces, ám magasságai beszűkülnek. Megjegyzik, hogy hiába olasz szerepekben mutatkozott be, éneklésén a német ("bayreuth-i") iskola érződik. A bariton ránk maradt felvételei arról tanúskodnak, hogy a száz évvel ezelőtti magyar kritikusok meglehetősen pontosan mérték fel a művész kvalitásait. Következő pesti látogatásakor, 1913-ben a frissen alapított Népoperában (ma Erkel Színház) lépett fel Mefisztóként és Escamillóként. Noha sohasem lesz a teátrum tagja, 1918-ig rendszeresen vendégszerepel itt.

 
zador04.jpgA világháborús helyzet volt az oka, hogy a bariton németországi karrierje helyett Budapestre tette át a székhelyét. Zádor sokoldalú művész lehetett, Az áldozat című színművét a Magyar Színházhoz nyújtotta be, ám a mű előadását témája miatt csak a háború befejezése utánra ígérték. Egy cikk szerint korábban Drezdában is ment egy darabja. Mindamellett váratlan eseménynek tűnik, hogy gróf Bánffy Miklós intendáns 1918. május 1-én főrendezőnek szerződteti Zádort (nevét ekkortól a magánénekesek között is megtaláljuk, de pesti tartózkodása alatt mindössze három estén lépett fel az Operaházban.) Az újságok egy különös cserét sejtenek a szerződtetés hátterében, miszerint a korábbi főrendező Bródy István azt hitte, hogy Zádor nyári színházat akar alapítani a Margitszigeten, s az ötlet annyira megtetszett neki, hogy feldobva az állami állását maga fogott bele a vállalkozásba. Csak később derült ki, hogy az ötletgazda egy bizonyos Zádor Félix volt, aki így akaratlanul is operaházi pozícióhoz segítette névrokonát.

zador06.jpgA Pesti Napló tudni véli, hogy az ambiciózus új főrendező már a szerződése megkezdése előtt három héttel munkába állt. Első munkája A nürnbergi mesterdalnokok felfrissítése volt, a kor vezető baritonja, Rózsa S. Lajos ekkor mutatkozott be Hans Sachsként. Zádor munkabírására jellemző, hogy az évad hátralevő öt hetében összesen 12 előadást vett át (a színlapokról leradírozva Bródy István nevét), közülük ugyan csak egyetlen az önálló munka, azzal viszont ma is minden alkotó megszenved: ő rendezte A kékszakállú herceg vára ősbemutatóját. Zádor nem lehetett színpadi alkotóművész abban az értelemben, ahogy elődje Hevesi Sándor volt. Munkája inkább a mai játékmesterekéhez hasonlított, a meglévő – olykor 1884 óta változatlan... – keretbe próbálta életszerűvé és pontossá tenni a színpadi játékot. Az évad vége fontos protokolláris eseménye volt IV. Károly és Zita királyné egyetlen pesti látogatása. Tiszteletükre egy Daliás idők muzsikája című gálát rendezett Zádor, akit a közreműködőkkel együtt a szünetben Bánffy igazgató az inkognitó páholyban ülő királyi párnak is bemutatott. A több mint három hónapos nyári szünet után szeptember 18-án a Bánk bán előadásával nyit a színház. Zádor mintha ódzkodna a magyar művektől, színrevitelüket rendre Ferenczi Frigyesre hagyja. A főrendező az évadban újabb húsz operát (!) vesz át, efölött tavasszal két újdonságot rendez: az Ariadné Naxos szigetén magyarországi bemutatóját és az Otello felújítását. Zádor főrendezői szerződésében az énekesi fellépéseket is kötelezővé tették, november 14-én Mefisztóként mutatkozik be. A sajtó ekkor elismeréssel ír úgy az eddigi pesti tevékenységéről, mint intelligens, jól megoldott alakításáról. A baritont még kétszer hallhatja az Operaház közönsége: az Ariadné Zenetanáraként.

 zador07.jpgCsoportkép A kékszakállú herceg vára premierje alkalmából - ülnek: gróf Bánffy Miklós, Bartókné Ziegler Márta, Bartók, Egisto Tangó, állnak: Zádor és Kéméndy Jenő

Az 1918/19-es évad azonban elsősorban nem kimagasló művészeti eseményeivel írta bele magát a magyar operatörténetbe. Sőt, tulajdonképpen kevés szakmailag eseménytelenebb szezont tudhat magáénak a Ház.  A főszerepet ekkor a politika veszi át. November 8-án beadja lemondását Bánffy gróf, aki nagyon nehéz években, állandó sajtótámadások kereszttüzében vezette az Operaházat és a Nemzeti Színházat. Lemondását 20-án fogadják el, dolgozói követelésre távozik a jobb keze, Vidor Dezső titkár is. Másnapi dalszínház művészei szavazást tartanak, melynek eredményeképp Gábor József tenoristát (38), vagy Kerner István főzeneigazgatót (17 szavazat) látnák az igazgatói székben. Zádor egyetlen szavazatot kap, a rossz nyelvek szerint egy kivételezett művésznőtől. Mindeközben a főrendező nagyon fontos tettet hajt végre: az akut tenorhiány enyhítésére sikerül hazaszerződtetnie Bécsből Környei Bélát. November 30-án Reinitz Béla zeneszerzőt a zenei ügyek előadójává nevezik ki a minisztériumban, de igazi hatalma majd csak márciustól lesz, december 5-én pedig a miniszter magához kéreti a zenekritikusokat. Két nappal később lát napvilágot a hír: Bartók Bélát kinevezték az Operaház igazgatójának. Már este cáfolják. December 11-én Lovászy Márton miniszter ideiglenesen az évad végéig igazgatónak nevezi ki Zádor Dezsőt, a főzeneigazgató a nem túl népszerű olasz Egisto Tango lesz. A vérig sértett Kerner István egészségügyi állapotára hivatkozva azonnal lemond a Filharmóniai Társaság elnökkarnagyságáról és hat hét szabadságot kér – néhány napon belül kinevezik örökös taggá... Zádor határozott nyilatkozatban áll a sajtó elé, bejelentve, hogy két hónapra előre kész a programja. Munkáját nehezíti, hogy január elsejétől este 9-ig be kell fejezni az előadásokat, és a szénhiány réme is állandóan kísért. Február 11-én tartják a színház történetének első ingyenes munkáselőadását, melyen az igazgató, fogadta Károlyi Mihály miniszterelnököt. A Tanácsköztársaság első napjaiban köztulajdonba veszik a magánszínházakat, mindez az Operaházat nem érinti, ahogy a politikai változás sem jár kivételesen igazgatóváltással.

zador03.jpgEllenben a Tanácsköztársaság bukása után szeptember 15-én  azonnali hatállyal felmentik Tangót és Zádort. „Úgy csapták el, mint egy rossz cselédet.” – állapítja meg az egyik napilap. A főrendező-igazgató rövid pesti tevékenységét nehéz megítélni. Semmi jelentős tett nem fűződik a nevéhez, de éppen azáltal, hogy a viharos esztendőben is látványos kudarcok nélkül egyben tudta tartani az Operaházat önmagában is elismerésre méltó tény. A szeptember 19-i évadnyitó Bánk bán új rendezőt avatott: Dalnoki Viktor baritont. Zádor neve többet nem kerül magyar plakátra. A csalódott művész október első napjaiban örökre elhagyja Magyarországot. Berlinben szerződés várja, ám előbb néhány interjút ad a sajtónak, mely szokásához híven kiáll a bukott igazgató mellett. „Az Operaház legnagyobb baja, hogy igazgatói a politikától függenek. Amint politikai változás van, változik az igazgató is. Ez bűn a művészet ellen, mert a művészetnek semmi köze a politikához.” – nyilatkozza Zádor. Hozzátéve, hogy a színházban nincs fegyelem, mindenki azt tippeli, hogy mikor menesztik az aktuális vezetőt és ki lesz az utódja. Az elkeseredett művész azt állítja, hogy magától sohasem akart volna igazgató lenni, inkább rendezni szeretett. Távozásakor ügyvédeinek meghagyja, hogy pereljék vissza az egyévi szerződéséből 40.000 koronát.

 zador08.jpg

A Getty Images fotóritkaságán operaénekesek a George Washington fedélzetén 1923-ban: Emma Zador-Bassth, Zádor, Ottilie Metzger-Lattermann, Theodor Lattermann, Lotte Apell, Robert Hutt,Martha Roesler, Meta Seinemayer és Alexander Kipnis

zador09.jpgZádor Dezső 46 éves ekkor, aktív magánénekesi karrierjéből legalább három év kimaradt. A berlini Staatsoper szerződteti, visszatér a Covent Gardenbe, 1922 és 1924 között nagy észak-amerikai turnékon is részt vesz (Wagner-szerepek mellett ő lesz A bibliás ember első Johannja a kontinensen), sőt 1921-ben Napóleont játssza a Der Stier von Olivera című némafilmben, egy évvel később Nathan Rothschildot a Die fünf Frankfurterben (a filmlexikonok helyenként tévesen Heinrich Zahdornént írják a nevét). Meglehetősen későn, 1924-ben házasodik meg, felesége az amerikai származású alt, Emma Zador-Bassth lett. A művész ugyanettől az évtől haláláig charlottenburgi Städtische Oper tagja lesz, ahol kisebb basszus szerepeket alakít. Zádor népszerű ember lehetett Berlinben, 1931. április 27-i halála után a színészkaszinó igazgatójaként is gyászolják. Sírját a charlottenburgi temetőben hiába keresnénk, időközben felszámolták.

Szólj hozzá!

Címkék: Operaház elfeledett magyar énekesek Zádor Dezső

A bejegyzés trackback címe:

http://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr1212357097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (1) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (1) Agnes Baltsa (1) Agrippina (1) Aida (7) ajánló (7) Alekszander Borodin (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (1) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (5) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (1) arturo Chacón-Cruz (1) Arturo Chacón-Cruz (1) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (1) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (6) A bűvös vadász (3) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (2) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (2) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A puritánok (1) A Rajna kincse (3) A sevillai borbély (2) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (31) Bál a Savoyban (1) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánó András (1) Barabás Marianna (2) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (4) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (5) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (7) Bayerische Theaterakademie München (7) Bayreuth (6) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (9) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (113) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (3) Bretz Gábor (2) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (4) Carmen (1) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeg Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (2) Christof Loy (1) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (1) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daphné (1) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (1) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (3) Dmitri Hvorostovsky (3) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (2) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (16) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (9) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (8) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (1) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (2) évforduló (42) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (4) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (2) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (1) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (1) Franco Zeffirelli (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (1) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (5) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Puccini (14) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (5) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (36) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (2) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (4) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (2) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (35) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (6) II. világháború (1) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) János vitéz (1) Járay József (1) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Johann Adolf Hasse (1) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (2) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (3) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Péter (3) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyfi és királylány (1) Királyi gyermekek (1) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (4) könyv (20) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (18) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leos Janacek (4) Leo Nucci (2) Leo Slezák (2) Le Bal (1) Lohengrin (4) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manon (1) Maria Bergtsson (2) Mariella Devia (2) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (1) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (5) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (13) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (2) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (26) Operaház (91) operaházak (4) operaházi kronológia (36) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra Garnier Párizs (1) Opéra national de Paris (2) operett (4) Opern Graz (5) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (1) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (4) Otto Klemperer (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (4) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (1) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (3) Peter Konwitzny (3) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (8) Plácido Domingo (3) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Pape (2) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (13) Richard Wagner (30) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roland Geyer (3) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (1) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Sába királynője (4) Salomé (1) Salome (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (14) Sergio Failoni (3) Simándy József (1) Simon Boccanegra (5) Simon István (7) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (2) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (30) Staatsoper Berlin (1) Staatsoper Hannover (2) Staatstheater Braunschweig (2) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (4) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (1) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (4) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (1) temető (4) Theater an der Wien (13) Theater Bielefeld (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (22) Torre del Lago (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (4) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő