Az 1870-ben született ifjabb Lehár Ferenc, ha akart volna, sem kerülhette volna el végzetét. Apja a Monarchia egyik legkiválóbb katonakarmestere volt, aki számára magától értetődő volt, hogy gyermekét is efelé a pálya felé terelje. Ferencet már 12 évesen felveszik Prágába, Európa egyik legjelentősebb konzervatóriumába. Hegedűsnek képezik, de közben a szabályzatot áthágva zeneszerzést is tanul Zdeněk Fibich-től, korának jelentős cseh mesterétől. Ekkoriban a prágai operaházak műsorát Smetana és Dvorák művei uralják, a Német Színház karmestere pedig a huszonéves Gustav Mahler. Ebben a közép-európai talajban gyökerezik Lehár művészete.
Az ifjú hegedűművész nagy sikernek könyvelhette el, hogy miután 1888-ban befejezte tanulmányait, egyből álláshoz jutott az eberfeldi színházban. Első ránk maradt dalát is itt komponálta. Amikor idősebb Lehár Ferencet Bécsbe rendelték, magával vitte fiát is, aki a katonazenekarban egy pultba ült Leo Fall-lal. Ám Ferenc ambícióit nem elégítette ki a zenekari játék, ezért megpályázta a Losoncon állomásozó ezred katonakarmesteri állását. A sikeres próbajáték után a húsz éves Lehár lett a Monarchia legfiatalabb katonakarmestere. Itt komponálja egy főhadnagy librettójára a Rodrigo című egyfelvonásos rablótörténetet, amely sohasem került színre. Lehárnak rövid úton távoznia kell Losoncról, de jószerencséje Pulába, a Monarchia egyetlen tengerész-zenekarához vezérli. Itt ismerkedett meg Felix Falzani fregatt-kapitánnyal, akivel elhatározták, hogy operát írnak a maga korában igen népszerű amerikai George Kennan szibériai úti beszámolójának egyik epizódjából. A hangszerelés gyakorlatában kevéssé járatos Lehár folyamatosan ki tudta próbálni zenekarával, hogy hogyan szól az általa papírra vetett zene. A nagyravágyó szerzők három felvonásos, Kukuska címre keresztelt operájukat a Lipcsei Udvari Színháznak nyúják be. Miután a színház elfogadja a művet, Lehár biztos a sikerben és haladéktalanul kilép a szolgálatból.
Paur Géza díszletterve az operaházi előadáshoz - forrás: Operaház Emlékgyűjtemény
Az opera cselekményét a szerző így meséli el: „Egy orosz katona beleszeret egy volgai halászleánykába. A lány kedvéért őrszolgálat közben elhagyja a posztját. Szibériába száműzik. A lány követi őt a kárai aranybányába, ám ott már nem találja kedvesét: az, a csalóka szibériai tavasz csábításának engedve, elmenekült. A szerelmesek a végtelen hómezőkön találnak egymásra, hogy a halálban egyesüljenek.” Az ősbemutatóra 1896. november 27-én került sor. A közönség lelkesen tapsol, a kritikák megoszlanak, a Kukuska mindössze hét előadást ér meg Lipcsében. Lehár állás és pénz nélkül marad, szerencséjére visszakerül Polába. Operáját sikerül elhelyeznie Königsbergben, majd Máder Rezső segítségével 1899. május 2-án a pesti Operaház is bemutatja, Várady Sándor műfordításában. A szereposztás – Kaczér Margit, Arányi Dezső, Takáts Mihály és Ney Dávid – kiváló.A Kukuska az első évadban öt, a következőben négy előadást ér meg, ami nem számít bukásnak. Lehár kissé átdolgozta a művét, s maga vezényelte egyetlen előadás erejéig, 1901 decemberében. Így ő volt az első katona-karmester, aki az Operaházban dirigálhatott. Fél évszázaddal később Fricsay Ferenc lesz a következő.
Lehár elküldte a Kukuska partitúráját a bécsi Hofoper igazgatójának, Gustav Mahlernek is, de választ sohasem kapott. Pedig Mahler átolvasta a darabot, és Ludwig Karpathnak, a magyar származású kritikusnak azt mondta róla, hogy a szövege jobb, mint a zenéje. Lehár csillaga 1901-ben, a máig népszerű Arany-ezüst keringő bemutatásával kezdett felívelni. Egy évvel később készült el az első operettje, a Bécsi nők, s szintén 1902-ben mutatták be Bécsben az első nagy sikert, A drótostótot. Lehár 1905-ben még egy kísérletet tesz operája feltámasztására. Max Kallbeck dolgozza át a librettót, ekkor kerül helyére a balett és ekkorra készül el egy szép mezzoszoprán ária. Az új változat premierjét Brnóban tartják február 10-én Tatjana címmel. Az előadást a pályakezdő Robert Stolz vezényli, Alekszejt Arányi Dezső énekli. Ez a változat 1907-ben eljut Pestre is, de csak egy előadást ér meg. Ekkor Lehár már világhírű, 1905. december 30-án A víg özveggyel Bécsből egy máig tartó sikerszéria indul útnak. Néhány héttel azután, hogy Glawari Hanna meghódítja a császárvárost, a Volksoper is megpróbálkozik a Tatjana színrevitelével. Nem sok sikerrel. Lehár eképp vonja le a konzekvenciát: „Azt tanácsolták, ne törekedjek többé operai babérokra, maradjak meg A víg özvegy szférájában. Mivel senki sem akart tudomást venni múzsám eme gyermekéről, úgy döntöttem, hogy magam is elfelejtem.” Lehár nagy álma, a bécsi Hofoper meghódítása mégis teljesül: 1934-ben ott mutatták be a Giudittát Jarmila Novotna, Bokor Margit és Richard Tauber főszereplésével.
A Tatjana feltámadására majdnem egy évszázadot kellett várni. A cpo (Classic Production Osnabrück) és a Berlini Rádiózenekar 2001-ben vette cd-re az operát, Michail Jurowski vezényletével, Dagmar Schellenberger, Herbert Lippert és Karsten Mewes főszereplésével. Az előadás feledhető, de legalább a mű közkincsé lett téve, bárki számra hozzáférhető. És érdemes megismerni a Tatjanát. Mahlernek egy évszázad távlatából úgy tűnik, nem volt igaza. A széthulló romantikus történet nem állta ki az idő próbáját. A zenében viszont nem sok nyoma van a későbbi operett-szerzőnek. A Tatjana ugyanis egy abszolút végigkomponált opera. Ha a mű gyökereit keressük, azt valószínűleg Prágában találnánk meg, Lehárra erős hatással lehettek azok a darabok, amelyeket ifjúkorában látott. Mindhárom felvonás előjátéka és az intermezzo remek hangulatfestő zene, ezen kívül a cselekményhez csak kevéssé kötődő mezzoária a darab legemlékezettebb részei. Korabeli kritikusai verizmussal vádolták az operaszerző Lehárt. Amit annak idején hibaként róttak fel, mára erénnyé nemesedet: a dúsan áradó melódiák és a valódi szenvedély mindenképpen az opera értékei közé tartoznak. Alfano, Giordano és Wolf-Ferrari olykor feltámadó operái mellett a Tatjana is megérdemelne egy esélyt a 21. századtól!