Talán soha sem fog kiderülni, mi lehetett az oka annak, hogy 1942-től nem játszották az Operaházban a Varázsfuvolát. Hat év kihagyás után, 1948 februárjában vették elő ismét Mozart operáját. Ekkor már Tóth Aladár igazgató, aki a korábbi vezetőkkel ellentétben Mozart és Bartók mellett tette le névjegyét. A felújítás legprominensebb alakja Otto Klemperer volt, aki Pesten éppen a Varázsfuvolát vezényelte legtöbbször, összesen tizenhatszor. Egy későbbi előadását a Rádió is rögzítette, napjainkban is hozzáférhető lemezen, cd-n. Minden kritikánál többet ér, ha meghallgatjuk a felvételt, egy aranykor kevés ránk maradt hangzó dokumentumainak egyikét. Az előadás Oláh Gusztáv 25. operaházi jubileumának megünneplésére is szolgált. Oláh ismét hármas minőségben: rendezőként, díszlet- és jelmeztervezőként jegyezte a darabot. A produkció látványvilága nem sokban tért el az 1933-astól. Oláh ismét elrója tiszteletét Karl Friedrich Schinkel, a legendás Varázsfuvola-díszlet készítője előtt. Megmaradt az óegyiptomi látványvilág, de Oláh ekkor először – és utoljára – beszélt a szabadkőműves eszmerendszerről. A premier főszereplői Koréh Endre, Rösler Endre, Mátyás Mária, Osváth Júlia és Mindszenti Ödön voltak. Klemperer után Ferencsik János, Kerekes János, Somogyi László, Pless László, Majorossy Aladár, Lukács Miklós és Kórodi András vezényelték az előadást. Rengeteg Sarastro mutatkozott be Székely Mihály és Kálmán Oszkár mellett: Várhelyi Endre, Littasy György, Bencze Miklós, Bódy József és a vendég Ernster Dezső. Taminót Nagypál László és Remsey Győző, Az Éj királynőjét Gyurkovics Mária, Páka Jolán, Gencsy Sári és a pályakezdő Ágai Karola, Paminát Neményi Lili és Gáncs Edit, Papagenót pedig Karona Lajos és Sárdy János énekelte a premier-szereposztás utáni előadásokon.
Sarastro birodalma - Oláh Gusztáv ceruzarajza - forrás: OSZK
Noha 1956 elsősorban politikai felhangja miatt él a köztudatban, a zenei világ ekkor ünnepelte Mozart születésének 200. évfordulóját. Az Operaház repertoárján ekkor mind az öt nagy mű állandóan szerepel. Az évadban felfrissítették a Don Juant, a Varázsfuvola pedig átkerült az Erkel Színház játékrendjére. (Az opera nem először járt a Köztársaság téren, 1928-ban már játszotta a Városi Színház akkori társulata) A produkció még mindig Oláh Gusztáv munkája, aki a képek alapján kevés egyszerűsítéssel az Erkel kisebb színpadára helyezte át korábbi rendezését, miközben lényegében nem változtatott rajra. Annál szomorúbb olvasni a rendezőóriás cikkét az előadás előtti napokban, melyben előző munkáját önmaga bélyegzi formalistának, melynek hibáit igyekszik kijavítani. Harsányi Zsolt szövegét Fischer Sándor frissítette fel, mindkét szereposztást Kórodi András vezényelte. A szereposztásban nem sok változott a korábbiakhoz képest Sarastro: Székely Mihály és Littasy György, Tamino: Simándy József, Remsey Győző, később a Debrecenből felszerződő Barta Alfonz, Az Éj királynője: Ágai Karola, Lehoczky Éva majd Gábor Artemisz, Pamina: Osváth Júlia és Gáncs Edit, Papageno: Sárdy János és Nádas Tibor. Mint közismert, Simándynak ez volt az egyetlen Mozart szerepe, melyet aztán kihagyásokkal a 70-es évekig szívesen énekelt.
Sarastro birodalma, 1956
Mikó András 1960-ban rendezhette meg először a Varázsfuvolát.A kritikusok nagy része értetlenséggel vegyes elutasítással fogadta az új előadást. Néhány évvel korábban robbant be a köztudatba az új-bayreuth-i irányzat, melyben a Wagner unokák próbálták megtisztítani nagyapjuk életművét. Mikó ugyanilyen letisztult körszínpadra álmodta a Varázsfuvolát. Az előadáshoz Fülöp Zoltán egyszerű síkidomokból álló díszletet tervezett. Rajk András a három háromszögből álló templommal sem tudott mit kezdeni, de azt végképp nem tudta elfogadni, hogy az őrtállókat miért állították két hengerben. Márk Tivadar jelmezei is megütközést keltettek, különösen a papok „műtősruhái, és a nem szerecsen rabszolgák. A felújítást Ferencsi János vezényelte, a főszerepeket Székely Mihály és Mészáros Sándor, Barta Alfonz és Simándy József, Jasper Bella és Ágai Karola, Házy Erzsébet és Osváth Júlia, Radnay György és Melis György énekelték. Ferencsik után Erdélyi Miklós, Pless László és Medveczky Ádám vették át a darabot, Bódy József, Supala Kolos Ütő Endre és Gregor József; Szigeti László, Gábor Artemisz és Lehóczky Éva; László Margit; Nádas Tibor, Dene József és Kovács Pál állt be. Az évek során többször frissítették fel a teljes szereposztást. 1966-ban Szalma Ferenc, Korondy György, Zádorfalvi Margit, Andor Éva és Dene József mutatkozott be (karmester: Lukács Ervin), 1971-ben Kováts Kolos, Fülöp Attila, Gábor Artemisz majd Forgács Júlia, Andor Éva majd Csengery Adrienne és Bende Zsolt (karmester: Borbély Gyula), végül 1976-ban Polgár László, Hormai József, Gábor Artemisz, Sudlik Mária és Mersei Miklós (karmester: Kovács János). Több disszidens művész, így Littasy György, Leslie Chabay, Geszty Szilvia és Laki Krisztina, és jelentős német énekes, mint Peter Schreier, Edda Moser és Erich Kunz lépett fel a Varázsfuvolában. A produkció elképesztően sok, összesen 320 előadást ért meg két évtized alatt.
Mikó András 1960-as rendezést Mikó András 1980-as rendezése váltotta fel. Ha valaha a fiatal rendező gondolt is valamit Mozart remekművéről, a nyugdíj felé közeledő Kossuth-díjas főrendező már nem sokat. Stílustalan munkája ismét majdnem két évtizedig és újabb kétszáz előadáson keresztül szolgálta vasárnap délelőttönként a fiatalok elriasztását a műfajtól. A premier Ferencsik János egyik utolsó fellángolása volt. A főszerepeket Kováts Kolos és Polgár László, Gulyás Dénes és Molnár András, Lehoczky Éva és Nádor Magda, Kalmár Magda és Pászthy Júlia, Gáti István és Vághelyi Gábor énekelték. Később Lukács Ervin, Kórodi András, Kovács János, Medveczky Ádám, Csányi Valéria, Nagy Ferenc és Dénes István is vezényelte az előadásokat. Gregor József, Szüle Tamás, Bárány-Paál László, Király Miklós, Valter Ferenc és Bátor Tamás Sarastro, Bándi János, Hormai József, Daróczi Tamás, Laczó András, Mukk József és Kovácsházi István Tamino, Ágai Karola, Fekete Veronika, Pánti Anna, Murár Györgyi, Székelyhidy Hajnalka, Miklósa Erika és Csonka Zsuzsanna Az Éj királynője, Csengery Adreinne, Andor Éva, Pitti Katalin, Csavlek Etelka, Pelle Erzsébet, Ardó Mária és Gémes Szilvia Pamina, Ötvös Csaba, Martin János, Szilágyi Béla és Sárkány Kázmér Papageno szerepét alakította.
1993-ban hirdették meg az I. Nemzetközi Énekversenyt, a Varázsfuvola szerepeire. A győztesek három előadást énekelhettek az Operaházban, melyet Günter Roth rendezett és Peter Maag vezényelt. Érdemes végigolvasni a nyertesek listáját és elmerengeni azon, hogy egy versenygyőzelem mennyre segít elő egy pályafutást. Az 1993-as nyertesek: Valter Ferenc; Ferdinand von Plettenberg; Trubin Beáta; He-Ok Moon és Gémes Szilvia; Christoph Wendel és Kálmán Péter.
Egy időben az Operaház vezetősége a Thália Színházzal kísérletezett, mint a színház második-harmadik, kamaraoperai játszóhelye. Az első ilyen próbálkozás 1998-ban a Varázsfuvola felújítása volt, Szikora János rendezésében, Vásáry Tamás vezényletével. A premier szereposztásának élén Kováts Kolos, Gulyás Dénes, Pánti Anna, Rost Andrea és Massányi Viktor neve állt. A produkció gyors vándorlásba kezdett, s a következő másfél évtizedben hol az Erkel Színházban, hol az Operaházban, hol ismét a Tháliában tűnt fel a kis színpadra tervezett díszlet. A vándorlás alatt Kovács János, Medveczky Ádám, Csányi Valéria, Gál Tamás, Lukás Ervin, Oberfrank Péter, Köteles Géza, Vashegyi György és Sándor Szabolcs vezényelte az előadást. Sarastro szerepében Polgár László, Rácz István, Valter Ferenc, Palerdi András és Fried Péter, Taminóként Kovácsházi István, Mukk József, Daróczi Tamás, Kiss Péter, Timothy Bentch, Nyári Zoltán és Brickner Szabolcs, Az Éj királynőjeként Miklósa Erika, Trubin Beáta, Szepessy Beáta, Kővári Eszter Sára, Hertelendy Rita, Huszár Barbara, Fischl Mónika és Fonyó Barbara, Paminaként Fülöp Zsuzsanna, Gémes Szilvia, Wierdl Eszter, González Mónika, Herczenik Anna és Létay-Kiss Gabriella, Papagenoként Busa Tamás, Szilágyi Béla, Kovács István, Hábetler András, Molnár Zsolt, Sólyom Nagy Máté és Horváth Ádám lépett fel benne.
Jelenet Szikora János Varázsfuvolájából. Középen Polgár Lászlő és Rost Andrea
Miközben az Erkel Színházat életveszélyes állapotára való hivatkozással zárva tartották, az Operaház ismét új játszóhelyek után volt kénytelen nézni. Így jutottak el 2009 telén a Vígszínházhoz, ahhoz a pesti színházépülethez, mely leginkább alkalmas operák előadására. Az előadást a Vígszínház leköszönő vezetője, az opera műfajával először kísérletező Marton László állította színpadra. A Varázsfuvolát a nagy érdeklődésre való tekintettel hármas szereposztásban mutatták be, melyhez a következő évadban újabb főszereplők csatlakoztak. A Vígszínházban végül összesen 33 előadást tartottak, az utolsót 2011. április 11-én, ez volt a 873. Varázsfuvola az Operaház megnyitása óta. A karmesteri pulpitusnál Fischer Ádám, Kovács János, Török Géza majd Kovács László álltak. Sarastrót Polgár László, Rácz István Szvétek László és Fried Péter, Taminót Brickner Szabolcs, Nyári Zoltán Pataky Potyók Dániel, Kőber Tamás és Tarjányi Tamás, Az Éj királynőjét Miklósa Erika, Kolonits Klára, Varga Viktória és Lőrincz Judit, Paminát Hajnóczy Júlia, Fodor Gabriella, Wierdl Eszter és Kriszta Kinga, Papagenót Nagy Ervin, Haja Zsolt, Szegedi Csaba énekelték.
Jelenet Marton László Varázsfuvola rendezéséből, középen Hajnóczy Júlia és Brickner Szabolcs
Az idei évad valóságos Varázsfuvola özönt tartogat a pesti közönségnek: ezzel az operával nyitották meg az újjá varázsolt Zeneakadémia Kistermét, Parázsfuvolácska címmel gyerekváltozat készült az Erkel Színházban, Szinetár Miklós ugyanott kísérletezett Mozart megunhatatlan remekével.
Fotók: Operaház Emléktár
