A svéd király álarcosbálja

2012.11.27. 09:57 caruso_

Álarcosbál_Stockholm01.jpgA stockholmi Nemzeti Galériában őriznek egy korabeli ceruzarajzot, amin jó királyuk, III. Gusztáv látható a nászéjszakáján. Az uralkodó ijedten nézi a feltárulkozó Sofia Magdalénát, látszólag semmiféle gerjedelmet nem vált ki belőle az ifjú hölgy. Szerencsére azonban akad valaki a hálószobában, bizonyos Adolf Fredrick Munck személyében, aki átsegítette a házaspárt a kezdeti nehézségeken. (El tudunk képzelni Magyarországon valami hasonló gúnyrajzot bármelyik feltétel nélkül tisztelt uralkodónkról?) A történetet maga Munck írta le, levele hozzáférhető ma is a Királyi Levéltárban, a fent nevezett rajzot pedig bárki megvásárolhatja képeslapként a Nemzeti Galéria shopjában. Gusztáv az egyik legeredetibb királyuk volt, akinek számtalan dolgot köszönhetnek, többek között a ma is működő opera és balettegyüttes megalapítását. Később egy Álarcosbálon Jacob Johan Anckarström hátba lőtte őt. A történet több alkotót is megihletett, közülük Giuseppe Verdi Az álarcosbál című operája a legjelentősebb. A svédek szerencsésnek mondhatják magukat, hogy az itáliai géniusz egy olyan zenedrámát komponált, ami akár nemzeti operájukká is válhatna – ha foglalkoztatná őket egy pillanatig is a nemzeti opera kérdésköre. De látszólag ezt éppoly könnyedén nélkülözik, ahogy az exkirályukról is árulják a gúnyrajzot. Ne feledjük, hogy a jelenleg uralkodó család ősei, a Bernadotte-ok francia vidéki ügyvédek voltak, mostani királynéjuk hostess-ként dolgozott a Müncheni Olimpián, amikor felfigyelt rá Károly Gusztáv, a trónörökösük férje pedig korábban személyi edzőként segítette a hercegnő életét. Svédország nem rabja a történelmének, nem csinál nemzeti ügyet, vagy turistalátványosságot Az álarcosbál előadásaiból. Meglepő módon 1927 óta az idén novemberi a negyedik felújítás a Királyi Operaházban. Stockholmban, erősen megelőzve a divatot, már 1958-ban III. Gusztávot tették meg a mű főszereplőjének, nem pedig Boston kormányzóját, Riccardót. Hogy királyuk története mégis élő valóság számukra, jelzi két apróság. A premierhez kapcsolódóan csöpp kiállítást állítottak össze a színház aulájában. Az egyik vitrinben megtalálható az a partitúralap, melyből az ominózus álarcosbálon, 1792. március 16-án vezényeltek. A gondos karmester megjelölte a taktust is, ahol a halálos lövés eldördült. És nem ez volt az egyetlen tárgy aznap az Operaházban, mely tanúja volt a gyilkosságnak. Az előadáson játszó egyik fagott ugyanis szintén abból a korból maradt fent, és bizonyíthatóan játszottak is rajta az ominózus estén. Ezek a tárgyak mégsem többek, mint érdekes morzsák, az előadással senki sem hozta kapcsoltba őket.

Álarcosbál_Stockholm04.jpg

A Svéd Királyi Operát 2010 óta vezető egykori Wagner-alt, Birgitta Svendén koncepciójába csak remekművek szerepelnek, idén ebből is mindössze kilenc darab, Bizet, Britten, Mozart, Puccini, Rossini, Johann Strauss, Verdi, Wagner operái egy-egy blokkban, általában teltházzal, zömében svéd énekesekkel. Produkciói, ha nem is vetekedhetnek a németnek aposztrofált rendezői színházak izgalmával, sohasem porosak vagy unalmasak. Svendén Az álarcosbál rendezésére a jónevő színész-rendezőt, Tobias Theorellt kérte fel, aki tavaly már színpadra állította Stockholmban a Stiffeliot is. Színházi embereket mindig kétesélyes vállalkozás az opera műfajának közelébe engedni. A szöveg szabadsága helyett a zene kötöttsége vár rájuk, színészek helyett énekesek. Theorellnek kétségkívül vannak meglátásai, de inkább csak pillanatokat termet meg, nem vezeti végig a szereplőket, nem fejti fel sorsuk fonalát. Ezért időnként szép és látványos jeleneteken keresztül végülis nem jutunk el sehova. Példaként: érthetetlen, hogy miért kellett Gustav III. felvonásbeli áriáját a királyi páholyban énekelnie (jobb proscenium páholy) a gesztus látványos, szerette is a közönség, de nem mond semmit, III. Gusztáv sosem járt ebben a színházban és az előző királyi család sarja volt. Ellenben a kirakott tenorista nem tud mit kezdeni magával a szokatlan helyen hosszú áriája alatt.  Egy érdekes első részt (valamiféle különös okból kifolyólag az első két felvonást összevonták) egy tökéletesen hagyományos harmadik felvonás követte, sok lufival. Izgalmasat alkotott viszont Magdalena Åberg, díszlettervezőként. Minden képe szimbólumként erősítette a drámát, a bürökrácia arany útvesztője, a vak Ulrika helyett „látó” fények, a picébe zárt akasztófadomb a fekete havazással (...), Ankerström szobája Gustav figyelő tekintetével, valamint a színes lufikkal díszített kopár bál mind mesélt valamiről. Kár, hogy a rendező nem merült el a felkínált mélységekben és nem alkotott valódi emberi drámát a beszélő terekben.

Ha két héttel ezelőtt Nürnbergben fájdalmasan hiányoltam a „Verdiül” való muzsikálást, Stockholmban nem lehetett ok a panaszra. Pier Giorgio Morandi keze alatt szikrázott a partitúra, a pontosan játszó zenekar hallhatóan élvezte a muzsikálást. Nem lehet eléggé sajnálni, hogy az elmúlt évtizedekben egyetlen vezetés sem próbálta meg Pesthez kötni a magyar kötelékekkel is rendelkező kiváló karmestert, aki számos emlékezetes előadást vezényelt hazánkban. A zenekar méltó társa volt az énekkar, melynek kevés párja akad ma a világban. A gyönyörű, egységes hangzás mellett a színpadon sem ismernek lehetetlent, a bál összes táncát végigjárták, úgy, hogy azt profi balettosok is megirigyelhetik.


Álarcosbál_Stockholm03.jpgGustavot a fiatal olasz tenor, Andrea Cané énekelte. Mintha még kissé tartana a szólam nagyságától, jogosan. Oldott játéka mellé lángoló éneklés inkább csak a kettősökben társult. Énekmesterei között elsősorban Pavarottit jegyzi fel. A légzéstechnikát és a magasságait egészen biztos nem tőle tanulta. Ha Caré nem vállalja túl magát az elkövetkezendő években, hasznos és megbecsült vendége lesz a világ operaszínpadainak. A többi szerepet svéd énekesek keltették életre. Az északi énekiskola mindigis híres volt, elég csak Jenny Lind, Jussi Björling, Birgit Nilsson, Nicolai Gedda, vagy Gösta Winbergh nevét említeni hirtelen. Az utóbbi évtizedben azonban kevesebbet hallani róluk. Így külön öröm volt a stockholmi seregszemle. Az est legnagyobb sikerét ugyan Caré könyvelhette el a legcsodálatosabb mégis Emma Vetter volt. Minden regiszterben kiegyenlített, remekül iskolázott szép színű hang, mélyen megélt asszonyi sors jellemezték alakítását. Vetter Ameliájához foghatót még nem láttam, a szerep minden rezdülésével tisztában van, története egy olyan asszony drámája, aki a törvényes férjét nem szereti, a királyt nem szeretheti. Döntésképtelen, inkább meghalna, minthogy hűtlen legyen. Amikor leleplezi magát Renato és az összeesküvők előtt, nem férjét akarja menteni, hanem bűnhődni akar. Vettert már kezdik felfedezni Európában, csak remélni lehet, hogy művészetével minél rangosabb házak látogatói is megismerkednek. Susanne Resmark Ulrika szerepében északi mindent-látó földanyaként bizonyította, hogy az altok nem haltak ki, van még olyan színház, ahol megtalálható ez a hangfaj. A rendező egyik szellemes ötlete volt vakká tenni a jósnőt, egyik kevésbé szellemes, jósnőnek öltöztetni a királyt a bálon, hogy aztán haldokolva kicsavarhassa magát a rongyokból, Knusperhexeként mégsem vonagolhatott a földön, fehér selyemben kellett elvéreznie.

Álarcosbál_Stockholm05.jpgOscar szerepe végképp útban volt Tobias Theorellnek. Az első felvonásban pont olyan papírmasé apródot csinált belőle, mint százötven éve mindenki, a harmadik felvonásban viszont valami megmagyarázhatatlan okból Oscar a bécsi Eisenstein család hercegi bálba szökött komornája szerepét öltötte magára. Marianne Hellgren Staykov szép hangon, kifogástalanul, de nem különösebben érdekesen énekelt, végig jelen volt, de mégsem lett a királyi udvar katalizátora. Nagy Wagner szerepek után érkezett Anckarstöm grófig Fredrick Zetterström, érezhetően szorította is a titkár kabátja a főisteni jelmezhez szokott testet. A sokáig visszafogottan éneklő bariton csak Amelia leleplezésénél talált magára és izzott fel szenvedélye és hangja. Zetterström számára érezhetően kicsit magas már Renato szólama, mégsem ordított, hanem végig énekelt, a csúcshangoknál nem kiabált, hanem mindig okosan, nem üvöltve fogta meg azokat (Ez egyébként többeknél is megfigyelhető volt. Úgy tűnik, a svéd énekesek tudják, hogy hangjuk az a valuta, amiből élnek.). Thomas Annimo a Főbíróból - nem minden realistást nélkülözve - Püspökké lett szerepben azt mutatta meg, hogyan tud egy idősödő karaktertenor a leghálátlanabb feladatból is emlékezetes szerepet kreálni.

Álarcosbál_Stockholm02.jpg

A svéd közönség igen nagy szeretettel élvezte végig az előadást. Örültek a kiváló zenei megvalósításnak, a fellángoló szenvedélyeknek, nevettek a jól adagolt poénokon, mert azokat bőven ontotta magából a rendező. Forró hangulatú este volt, csak az igazi színház, a valódi érzelmek, az embert átmosó és másnap is foglalkoztató gondolatok hiányoztak az előadásból. Lehet, hogy csak nekem.

Fotók: Elisabeth Ohlson Walli és Hans Nilsson

Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló Az álarcosbál Királyi Operaház Stockholm Giuseppe Verdi

A bejegyzés trackback címe:

http://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr444927517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (1) Adolphe Adam (3) Agnes Baltsa (1) Agrippina (1) Aida (7) ajánló (7) Alekszander Borodin (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (1) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (5) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (1) arturo Chacón-Cruz (1) Arturo Chacón-Cruz (1) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (1) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (5) A bűvös vadász (3) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (2) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (2) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A puritánok (1) A Rajna kincse (3) A sevillai borbély (2) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (31) Bál a Savoyban (1) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánó András (1) Barabás Marianna (2) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (4) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (5) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (6) Bayerische Theaterakademie München (7) Bayreuth (6) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (9) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (110) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (3) Bretz Gábor (1) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (3) Carmen (1) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeg Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (2) Christof Loy (1) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Willibald Gluck (3) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daphné (1) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (1) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (2) Dmitri Hvorostovsky (3) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (2) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (16) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (9) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (8) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (1) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (2) évforduló (42) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (4) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (2) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (1) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (1) Franco Zeffirelli (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (1) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (5) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Puccini (14) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (5) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (36) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (2) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (4) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (2) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (35) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (6) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) János vitéz (1) Járay József (1) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Johann Adolf Hasse (1) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (2) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (3) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Péter (3) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyfi és királylány (1) Királyi gyermekek (1) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (4) könyv (20) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (18) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leos Janacek (4) Leo Nucci (2) Leo Slezák (2) Le Bal (1) Lohengrin (4) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manon (1) Maria Bergtsson (2) Mariella Devia (2) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (1) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (5) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (13) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (2) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (26) Operaház (91) operaházak (4) operaházi kronológia (36) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra Garnier Párizs (1) Opéra national de Paris (2) operett (4) Opern Graz (5) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (1) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (4) Otto Klemperer (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (4) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (3) Peter Konwitzny (3) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (8) Plácido Domingo (3) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Pape (2) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (13) Richard Wagner (29) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roland Geyer (3) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (1) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Sába királynője (4) Salomé (1) Salome (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (14) Sergio Failoni (3) Simándy József (1) Simon Boccanegra (5) Simon István (7) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (2) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (29) Staatsoper Berlin (1) Staatsoper Hannover (2) Staatstheater Braunschweig (2) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (4) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (1) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (4) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (1) temető (4) Theater an der Wien (13) Theater Bielefeld (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (21) Torre del Lago (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (4) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő