Caruso

 A minap egy különleges cd került véletlenül a kezembe az egyik lemezboltban. Már az is csodaszámba megy, hogy a kezembe került, tavalyi megjelenése egészen csöndben történhetett, hiszen még maga a kiadó - a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány - sem tesz róla említést a saját honlapján. Enélkül igen kicsi az esély maradt arra, hogy egy ilyen jellegű klasszikus hanghordozóról legalább a csekély számú potenciális érdeklődő tudomást szerezzen… Pedig igazán fontos és izgalmas cd-t sikerült összeállítani. A szerkesztők Goldmark Károly (1830 – 1915) első és legsikeresebb operájának, a Sába királynőjének 1903 és 1909 között Bécsben rögzített gramofonfelvételeit rendezték sorba, bő egyórás keresztmetszetet adva a háromórás műből. Az opera bemutatója 1875-ben, a császárvárosban volt, a mi Nemzeti Színházunk egy évvel később tűzte műsorára. Mint oly sokakat – többek között Gustav Mahlert – Goldmarkot sem könnyű beskatulyázni, tipikusan monarchiális jelenség volt: vállaltan magyar származású zsidó, aki magyarul nem beszélt és 21 éves korától kezdve Bécsben élt, élete alkonyán mindkét fővárosban otthon érezte magát, és mindkettő ünnepelte is őt.  Az ősbemutatón a kritika fanyalgott, ám a közönség egyre inkább szívébe zárta a bibliai témájú konfliktusra épülő, dúsan hangszerelt, nagyszerű szerepeket és énekelni-valót felvonultató látványos operát. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy igen gyorsan bejárta a világot. 1877-ben Hamburgban, 1878-ban Prágában, 1879-ben Torinóban és Berlinben, 1880-ban Szentpéterváron (olaszul), 1885-ben a New York-i Metropolitanben (ahol angolul 1906-ig negyvenhatszor játszották), 1887-ben Madridban, 1897-ben Zürichben, 1899-ben Buenos Airesben, 1910-ben Londonban mutatták be. Bécsben 1937-ig folyamatosan játszották, ekkor a törvények értelmében a zsidó szerzők műveit eltüntették a színházak repertoárjáról, így végül 276 előadást ért meg a császárvárosban. Pesten is sokat játszott repertoárdarab volt, hiszen 1938-ig 227-szer ment, majd a háború után 1945-ben azonnal felújították, és egészen 1971-ig játszották, összesen 332 estén.

Spannraft Ágoston díszletrajza

Amíg a hasonló okokból feledésre ítéltetett operák jelentős része ismét felbukkant az elmúlt évtizedekben a színházak műsorán, a Sába királynője körül változatlanul nagy a csend, noha nem értéktelenebb darab, mint Meyerbeer, vagy Halévy művei. Érdemes elgondolkozni azon, hogy amíg Prága összes lemezboltjában és nagyobb tourist shopjaiban szinte a teljes cseh komolyzene és operairodalom megvásárolható, Magyarországon mi a helyzet. Goldmark öt másik operája (Merlin, A házi tücsök,  A hadifogoly, Götz von Berlichigen, Téli rege) , a Hubay, vagy a Dohnányi életmű csendben pihen a kottatárak mélyén. Hogyan várható el, hogy akkor bárki felfigyeljen rájuk? A Merlinből pár éve megjelent egy felvétel Németországban, a Téli rege keresztmetszetét őrzi a Rádió, de a többi opusnak csak egy-egy részlete hallható gramofonlemezeken. Teljes felvétel a Sába királynőjéből is csak kettő létezik, 1970-ben New Yorkban rögzítettek egy koncertet, majd 1980-ban a Hungaroton adta ki az operát. Így a most megjelent cd, ami világelső kiadásként hirdeti az összeállítást, nagyszerű ötlet, a válogatás remek, a mű összes fontos részlete megszólal benne. Egyetlen apró szeplő a történetben, hogy ugyanez megtalálható az 1970-es bakelitlemez utolsó lemezoldalán. Ennek ellenére természetesen öröm hallani a Wiener Hofoper vezető énekeseit, Elisse Elizza (Szulamit), Elsa Bland (Királynő), Erik Schmedes és Leo Slezak (Asszád), Friedrich Wiedemann és Gerhard Stehmann (Salamon), Richard Mayr és Wilhelm Hesch (Főpap) valamint Grete Frost (Asztarot), a cd alapján jogosan voltak a világ egyik legjelentősebb operaházának kiemelkedő művészei, melynek igazgatója a felvételek idején a Budapestről elüldözött Gustav Mahler volt. Néhány bónusz trackkel is megajándékoznak a cd szerkesztői, köztük Salamon áriájával, Takáts Mihállyal (vajon hol lappangott ez a felvétel, hogy eddig semmilyen válogatásba nem került bele?), és az opera leghíresebb részletével, Asszád románcával, melyet olaszul ad elő maga Enrico Caruso.

Ahogy Bősze Ádám a szellemes bookletben írja: „Hogy Goldmarkra milyen hatást gyakorolt a lemez, nem tudjuk. Azt azonban biztosra vehetjük, hogy a felvételek sikere is megelégedéssel töltötte el.”